Életem első lekvárja, amit egyik blogtársam bejegyzéséből tettem magamévá. Nagyon szeretem a különleges, nem konvencionális ízeket, megoldásokat, és grapefruitból még sosem láttam egyik bolt polcán sem lekvárt, míg mandarin, citrom, narancs és bármilyen nem egzotikus gyümölcsből igen. Anyukam szőlőlekvárját és erdei gyümölcs lekvárjait imádom. Meg tudnék belőlük enni bármennyit, illetve ahogy a szilvalekvárt csinálja, az is megőrjít. Valahogy azonban még nem kaptam sosem kedvet ahhoz, hogy nekiálljak lekvárt főzni, ördöngősségnek és komplikáltnak tűnt maga a folyamat, ám ma megbizonyosodhattam róla, hogy nem kell hozzá nagy tehetség, és ezt tenni az asztalra, és örülni neki, megfizethetetlen élmény.
Két nagyobb peldányból készítettem el ezt a verziót, és lett három közepes üvegnyi belőle. Jó kesernyés, ahogy én szeretem, noha cukor van benne bőven, és még kevés vaniliát is adtam hozzá, hogy még egzotikusabb legyen, aminek köszönhetően fantasztikus illatfelhő keringett a lakásban, ami bizony alaposan felkavarta a kedélyeinket.
A lekvár hozzávalói:
2 nagy grapefruit
2 liter víz
2 narancs leve
700 g, azaz a gyümölcsök súlyával megegyező mennyiségű cukor
A grapefruitokat alaposan megmossuk, ledörzsöljük a héjukat minden esetleges szennyeződéstől, és egy krumplihámozóval meghámozzuk. Mindezt azért, hogy aztán ezzel az apróra vágott gyümölcshéjjal gazdagíthassuk lekvárunkat.
Ezután a gyümölcs húsát kifejtjük a héjából, tehát csakis a rostos részre koncentrálunk, amit egyből egy mixerbe helyezünk, összeturmixoljuk, így a rostok nagy része szétesik, eredményezve egy csodálatos folyadékot, amit egyből egy lábasba öntünk. Ehhez hozzácsavarjuk a két narancs levét, felöntjük a vízzel, belemérjük a cukrot, vaniliát és lassú lángon addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Ez kb két óra elteltével következik be.
Kicsit hűlni hagyjuk a lábasban, majd üvegekbe töltjük, és dunsztba állítjuk.
Alig hiszem, hogy kóstolhassam, ami holnap reggel lesz, a pirítosomon, esélyt adva így a granolának, ami vészesen fogy!
A mixerből a gyümölcsöt egyből a lábasba öntöttem, így az egészben maradt rostok még láthatók a lekvárban is. Az üveges képekre még várni kell, de ez a szín...már szerelmes vagyok beléje!
Azóta már el is fogyott két üveggel, és készült új adag, amikből ajándékok lesznek. Nagyon izgalmas és nagyon finom lekvár. Nem hasonlít a narancslekvárhoz, attól különlegesebb az íze. Markáns, édes, kissé karamellizált és savanykás is egyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése